Apró tanácsok 1

1. Váza vagy harag?

Érdekes, főleg a házasság elején alkalmazott praktikus veszekedést megelőző eszköz.

Egy kapcsolat elején (sokszor később is) a partnerek tisztázni akarják a hatalmi helyzetet. Kinek mit szabad, ki meddig mehet el a húrok feszegetésében, ki mikor a főnök, kinek a szava dönt és mikor, ki neveli a gyereket és ki az aki elrontja, és még oldalakat írhatnék erről.

Namármost. A határok feszegetése, a terület bejelölése, a hatalmi civakodások természetes dolgok, hiszen senki nem szolgának, hanem házastársnak jelentkezett.

Ezek a sokszor aranyos, sokszor kínos, és sokszor haragot kiváltó cívódások tüskét hagynak az emberben. Ez a tüske pár óra múlva csak szálka, utána csak emlék, amire nem is emlékszünk igazán; arra bezzeg emlékszünk, hogy bántottak bennünket valamivel, és puffognunk kell, mert egyébként hova a büszkeség...akkor Ő nyert.

Először is egy párkapcsolatban vagy két nyertes van, vagy két vesztes. Tudd, a másik ugyanolyan ramatyul érzi magát mint te, Ő is visszacsinálna mindent, de a büszkesége nem engedi, hogy bocsánatot kérjen. Itt a patt helyzet, ami tovább mérgesedhet, mint egy pattanás.

A megoldás a következő: egyezzetek meg, hogy ilyen esetekben az, aki hamarabb észhez tér, egy vázát tesz a másik elé (ez lehet zokni, vagy a Szent István Bazilika is, egy a lényeg: legyen otthon belőle jópár darab!). Állapodjatok meg abban, hogy ez a gesztus a következőt jelenti: Nem akarok bocsánatot kérni, mert te is megbántottál, de jobban szeretlek annál, minthogy egy ilyen butaság miatt haragot tartsunk. Te is megbocsátasz, Én is megbocsátok. A lényeg, hogy ezzel a témát le kell zárni, mintha mind a vázát adó, mind az azt elfogadó szóban is bocsánatot kért volna. Utána kötelező a kibékülés!!!!!!

2. Haraggal szívünkben nem alszunk el!

Az ember általában este találkozik a párjával, egy kiadós, mindenből elegem van nap után. Lehet, hogy otthon még rátesznek egy lapáttal. Nyűgös a drága... Pont most, amikor nekem van szükségem megértésre! Ilyenkor elég egy szikra és a napi negatív külső behatások úgy ömlenek belőlünk kritikába és kekeckedésbe ágyazva, mint a gátat szakító folyó. "Mert Te ilyen vagy, olyan vagy! Mert soha nem figyelsz rám! Mert nem veszed tudomásul! Mert...mert...mert..."

Mert ilyenkor nem vesszük észre, hogy akire ezt a sok mertet mondjuk (és még hányat gondolunk hozzá!) az ugyanaz az ember, akiért még tűzbe mentünk volna kis idővel ezelőtt.

Jön a puffogás, a harag, a megbántottság, vagy az én csak áldozat vagyok ebben a kapcsolatban érzés. Romlik és romlik. Párunk szótlan, megbántott, fejére húzza a takarót, sír vagy alvást színlel, hogy ne kelljen több rossz szót kiállnia.

Az éjszaka csalfa tanácsadó. Pusmog, felbújt, félrevezet, megsokszorozza és rögzíti, szinte beégeti a megbántottságot, a rossz érzéseket a párodba. De csalfa veled is. Megmagyarázza, hogy neked volt igazad, vagy éppen álmatlanul forgolódó lelkiismereti gombócot csinál belőled. Nem jobb az éjszakát nyugodt szívvel, szeretetben, lelkiismeretfordalás vagy éppen haragérzet nélkül eltöltened? Nem jobb, ha a kedvesed tudja, hogy sok a gond vagy nem érezted jól magad és ráöntöttél olyan dolgokat amire ő nem szolgált rá?

Bármit mondasz vagy teszel, bármit mondanak neked, vagy tettek veled, az ebből származó haragot soha ne vidd és ne engedd bevinni a hitvesi ágyba.

3. Egy szál virág

Édesapám hetente, két hetente megy fel a városba bevásárolni. A házukhoz és a kertbe való mindenféle hasznos és haszontalan ketyét összeszed ilyenkor. Ez ünnep számba megy nála, órákig szokott kiselőadást tartani az ilyenkor szerzett tapasztalatairól. Idős már, van hogy elfelejt venni ezt vagy azt, de egy szál sárga rózsa mindig kerül haza úton az autó a hátsó ülésére. Igen, Édesanyám kedvenc virága. Évtizedek óta sosem felejtődött el az átadása egy kedves szó kíséretében. Hogy hat-e? Mondd valakinek valamit az, hogy aranylakodalom?

4. A Jó Reggelt hatalma

Bemegyünk a céghez, "Jó reggelt!"-mondjuk. Bemegyünk a suliba, "szevasztok" - mondjuk. A viszontlátásra és a jó estét-re szintén van példa nap közben.

Otthon mondjuk a párunknak, hogy "jó reggelt"? Mondjuk amikor elmegyünk otthonról hogy "szióka elmentem", vagy "legyen szép napod"? Este mondjuk hogy "szép álmokat"? Nem? Vagy nem mindig? Lelkünk mélyén azt akarjuk, hogy jó legyen a reggele, a napja, az éjszakája. Akkor miért nem tudatosítjuk vele?

A kimondott szavaknak hatalmas ereje van És ha rosszkedvű az ébredés, nyűgös a nap, aggódással teli az éjszaka, kinek ártunk vele, ha ennél jobbat kívánunk? Ha érzi, hogy jobbat akarunk kívánni neki, szebbet, barátságosabbat.

"Nicsak, a Párom mindig törődik velem és elhalmoz jókivánságokkal, biztos szeret. Már jobban is érzem magam!" - érzése lesz a mi jutalmunk a figyelmességünkért.