Plátói ?

Plátói, vagy sex alapú kapcsolat a nyerő?

Nincs tanulmány amely a témával foglalkozik, hogy ne sorolná, az egyik legfontosabb összetartó erővé a testi vonzalmat.

Erről a témáról azért nehéz írni, mivel itt megtorpan a közlési akarat az emberekben. Míg az érzéseikről, a gondolataikól, a tetteikről szívesen adnak tájékoztatást, addig ez a téma súrolja a tabu fogalmát.

Abban mindenki egyetértett, hogy a kapcsolatok alappilére a testi vonzalom,a sex bizonyos szintű jelenléte és gyakorlása.

Nos a " bizonyos szint " a téma ebben az esetben,mivel vanak elképzelések a " mint a nyulak " tól a " minden másnap " ig. (Itt a húsvét és a karácsony másnapjára értették az időpontot .)

Természetesen másként viszonyul ehez a kérdéshez egy huszonéves vagy egy ötvenes éveit taposó.

Nem az a fontos hogy hányszor, hogy hogyan, és hogy milyen hosszan, hanem az hogy a részvevők, az egymást szeretők, jól érezzék magukat,és örömöt tudjanak adni a másiknak is.

Nincs olyan hogy két embernek azonos lenne az étvágya, vagy azonos lenne az elvárása a másikkal szemben. Nincs olyan hogy ugyanúgy és ugyanazt szeretnék a mint a másik. Viszont mindenkinek van egy tűrési, elfogadási, és igény területe, egy től-ig határ. Ha ez valahol összemosható, azzaz átfedésben van a másik területével, akkor hosszú távon is működik a testi kapcsolat.

Ha tudnátok mennyi feszültség keletkezik, a másik igényének való megfelelési kényszerből, még akkor is, ha az igényt csak a képzelet szülte.

Ha csak a másik igénye a fontos a szemünkben, akkor kiszolgálóvá vállunk és oda lesz a varázs,ha csak magunkra koncentrálunk akkor tárgyat csinálunk a másikból, és ezzel éppen a lényeget romboljuk le. Nem a szeretkezésért van a kapcsolat, hanem a kapcsolatért van a szeretkezés.

Teljesen természetes az, hogy az idő múlásával változnak az igények is, illetve az igények hullámzást is mutathatnak. A lényeg az, hogy tudja a másik hogy nekünk mire van szükségünk, és mi is tudjuk a másik elvárását, ill. az átfedést ezek között meg tudjuk találni. Ehez viszont nyiltan meg kell beszélni azt, hogy mit és hogy szeretnénk, mi az amit semmiképp sem, miben meddig tudunk és vagyunk hajlandóak elmenni.

Nem kell szégyelni az igényeket, a beálítotságunkat, a korlátainkat. Ha szégyelnünk kell, akkor lehet hogy nem a legmegfelelőbb a társat választottunk.

A szerelemben minden megengedett ami mind a két embernek kellemes, önálló, szabad akaratból választott, ill. rájuk és másokra, nincs káros hatással.