Apró tanácsok 4

1 Biztosítsd az érzéseidről!

Tudom! A férfiak, (mint én is) limitált számban mondhatnak ki életünk során olyan szavakat, hogy Szeretlek,vagy hogy Kedvesem.

Namármost, ha limitált a szám, akkor nagyon kell vigyázni, el ne fogyjon, mert akkor mit mondunk később? Jobb ebből betárolni, mitöbb, vésztartalékot képezni. Bezzeg ugye a Hölgyek! Ők egész teherautónyit cipelnek ezekből a szavakból.

Egy pillanat! Az úgynevezett érzések nem merülnek ki a szeretlek típusú érzésekben. Van hála, megbecsülés, összetartozás érzése, de van bizalom, aggódás és még ki tudja mennyi...

Ha már úgy gondoljuk, hogy a limitet mára kimerítettük, akkor is lehet dícsérni, megérteni, átérezni, megölelni(kortól és vérméséklettől függően folytatható).

Kedves olvasóim! A dícséretet szomjazza mindkét nem. Kell nekik, mint a levegő. És valljuk be, olyan keveset kapunk belőle. Legalább Mi, akiket házasoknak hívnak (vagy élettársi, esetleg komoly párkapcsolatban élnek), ne fukarkodjunk vele, dícsérjük a párunkat!

Kevés a sikerélmény az Életben. Legalább otthon kapjuk meg, érezzük, hogy valamit jól csinálunk.

A "Mari! A Te káposztáskockád a legjobb a világon!" - után a párunk mindent megtesz, hogy tényleg az övé legyen a legjobb, még akkor is, ha előtte tapétát lehetett volna ragasztani vele.

Ugyanez a helyzet a férfiak irányába is: "Drágám, hogy te milyen ügyesen be tudod csavarni a villanykörtét! Az apám villanyszerelő, mégsem csinálja ilyen profin!" Holnap ez a férfi örömmel szedi szét a tegnap még megközelíthetetlen hajszárítót.

Veszélyes téma az ölelés. Mert hát ugye, mások is láthatják.

Kedves barátaim! Nincs szebb szeretlek kinyilvánítás egy ölelésnél! Többet jelent egy szónál, és éppen azért, mert mások is láthatják. Azt jelenti, te az enyém vagy, én a tiéd és ezt bármikor megmutatom a világnak.

Megkérdeztem egy pár nőt, mire gondolnak ha megölelik őket? A válaszok kívétel nélkül tartalmazták a kedves szót.

2. Tisztázni az elvárásokat

Az ember, már pici korában elvár dolgokat a körülötte élőktől. Rájön, hogyha sír, akkor több, "nálánál nagyobb valaki" enni ad neki, vagy kicseréli azt a nedves valamit, vagy csak ringatni kezdi. "Nosza rajtam nem fog múlni!" - gondolja, és jelzi is a kis problémáit, napszaktól és a gondoskodók idegállapotától függetlenül.

Aztán a kis ember megtanulja, hogy a sírás nem hatásos már, hiszen van, hogy nem azokat a szolgáltatásokat kapja, amit elvárt. Jön a beszéd. A szülők boldogok! Tudjuk mit akar, - gondolják. Beszélj csak drágaságom, beszélj! (Az más dolog, hogy a szülők, kis idő múlva már a sok beszédnek sem örülnek mindig.)

A már picit nagyobb emberke figyeli a környezetét,és rájön hogy a beszéd hatásosabbá tehető, ha viselkedési formákat is mellékel mondandójához. Beindul a pityergéssel összekötött kérés vagy szemrehányás, a hiszti, a szájhuzogatás,vagy (lányos apák vigyázzatok) a cicás odabújással turmixolt kívánságlista.

Az idő aztán leszokatja a tinit a kérésről. Rájön,nem mindig azt kapja, amit kér. Sőt, az élet mintha csakis ellene tenne. (Más dolog, hogy a magával sem kibékült kamasz igényváltozásait a Teremtő sem tudná követni.)

Elszokunk attól, hogy elmondjuk, mit szeretnénk, mivel a kitárulkozás sebezhetővé tesz bennünket. Mennyivel biztonságosabb és vagányabb ha azt mondjuk: "Nem érdekel,téged se érdekeljen."

A házasságban ez egy picit másképp működik. Nem vagyunk gondolatolvasók, és nem együtt nőttünk fel, mégis együtt kell az életet leélni, alkalmazkodva egymáshoz.

Ha nem tudjuk a másik elvárásait, nem tudunk megfelelni ezeknek.

Lehet kísérletezni, sőt egy kicsit kell is, hogy érdekes legyen a dolog, de az alapszabályokat érdemes átbeszélni, még a holtodiglan-holtomiglan előtt, vagy ha ezen túl vagyunk, akkor minél hamarabb.

Sok kapcsolat ér rövid időn belül véget,ezzel a mondattal: "Én nem ezt vártam, nem erre számítottam."

3. Megfelelni az elvárásoknak

Minden ember egy utánozhatatlan és a maga nemében egyedül álló csodája az univerzumnak. Két ugyanolyan ember nem létezik. Mindenki más valamiben, és mindenki jó valamiben. (Jobb, ha ezt megjegyzed és elismételed magadban, ha padlót fogtál!)

Érdekes módon ezt a másságot elfogadjuk a mindennapi életben, de hazatérve a párunktól már zokon esik. Úgy érezzük, hogy annyit toleráljuk mások másságát hogy otthon erre már nincs energiánk.

Azt szeretnénk, hogy a párunk, azt és úgy mondja, és úgy viselkedjen, ahogy mi szeretnénk, ahogy a mi pillanatnyi elvárásunknak a legjobban megfelelne.

Természetes, hogy vannak elvárásaink, igényeink. Természetes, hogy szeretnénk egy álomképet, egy számunkra ideális párt alakítani a másikból. De jó, ha tudjuk azt, hogy mi sem vagyunk mindig ideálisak a másik számára. Nekünk is vannak nyűgös pillanataink, néha még számunkra is megmagyarázhatatlan reagálásaink.

Természetes, hogy vágyunk a megszokott és berögzült életstílusunk megtartására, és az álmaink valóra váltására a házasság megkötése után is. De emlékezzünk csak! Tudtuk, amikor kimontuk az igent, hogy egy csomó dolog meg fog változni. (Itt nem le akarlak beszélni benneteket az "igen " kimondásáról!)

Egy házasságon belül, nem csak a párodnak vannak elvárásai veled szemben, hanem magának a családi létnek is. Az ebből adódó, magaddal szembeni elvárások is előtörnek, felerősödnek az idő múlásával.

Az, hogy családot alapítottál, nagyon sok dolgot megváltoztat az életedben. Ha ezt nem tudod elfogadni, akkor előfordulhat, hogy még nem értél meg a házasságra.

Egy párkapcsolatban nem szolga vagy, hanem egyenrangú partner. Itt az egyenrangún van a hangsúly, az egyforma áldozaton, az egyforma teherviselésen, az egyforma változáson, az egyforma megbecsülésen.

Az új feladatok ellátásához szükség van a változásotokra, de csak a megértésen, szereteten alapuló, megbeszélt, és elfogadott változásokra. Csak olyanokra, ahol az emberi értékek és a személyiség nem sérülhet.

4. A gondolat olvasásról

Sok mindenben kölönböznek a nők és a férfiak, de a gondolatolvasási képességekben teljesen. Ugyanis bár a hölgyek ezt soha nem hajlandók elfogadni, a férfinak nincs ilyen képessége. Nem tudja, mit gondol a neje, csak áll bambán és várja a letolás végét, hátha rájön, hogy most mit baltázott el.

A női empátia, beleérző képesség, a női megérzés, és az anyai ösztön, egy olyan koktélt képez, ami a férfinak felfoghatatlan. A nő nem tudja, de érzi. És ez egy olyan ajándék a Teremtőtől, ami nélkül már kihalt volna az emberiség!

Kedves hölgyeim! Kérem önöket, mondják el nekünk mit akarnak, mit szeretnének, vagy hogy szeretnék, mert ha arra várnak, hogy a férfi kitalálja a ki nem mondott kérést, akkor csalódás és a férjük értetlen ábrázata lesz a végeredmény!